"A boldogság egy állapot, ami addig tart, amíg hiszel benne, jön õ, ha hívod, de ha félsz tõle, eltûnik az életedbõl. Na nem mintha olyan messzire menne. Ott lesz õ mindig körülötted, csak lehet, hogy nem fogod észrevenni. Tenni kell érte, hogy meglásd. Elfogadja, ha nem törõdsz vele, és azt is, ha befogadod. Õ ilyen. Feltétel nélkül létezik. De neked kell hinned benne. Ha nem fogadod el, ha nem foglalkozol vele, nem fogod érezni. Nem számít más, csak az, hogy mosolyogj, hogy jól érezd magad, mert onnantól ragyogsz. Onnantól ott a boldogság. Ha akarod, ha nem az emberek meg észreveszik, az erõhöz meg mindenki vonzódik. Legyél bástya, de olyan, aki nem fél sérülni, olyan, aki valójában mindig áll, ugyanis a legerõsebb bástyákat senki sem felejti el, hiszen az erõ, ami bennük van, az mindig ott marad. Erõsnek lenni nem nehéz, döntés kérdése, azé, hogy elhatározod, hogy bizony jöhet bármi, kibírod, és egyébként is egyszer élünk, most kell a legtöbbet kihozni abból, amid van." (Oravecz Nóra)
Idézet
2014.03.18. 14:30 Gronalyn
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mylpayground.blog.hu/api/trackback/id/tr795976342
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
